55 ÉVES A NAGYKŐRÖSI WEINER LEÓ ZENEISKOLA

A 2008/09-es tanévben ünnepelte a nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola megalakulásának 55 éves évfordulóját.
A tanév második féléve az ünnepi program jegyében telt el: növendékhangversenyek, rajzpályázat, zenei vetélkedő, népdaléneklési verseny, a Magyar Kultúra Napján hangverseny és visszaemlékezés, a zenei pályát választott volt növendékek hangversenye, a 25 éves fúvószenekar ünnepi műsora mind- mind alkalmat adtak az iskola igazgatónője által választott mottó megvalósítására. „Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk: a szépért, a jóért, amit tehetünk” (Széchenyi István)
Az ünnepi köszöntés napja június 6-a volt, amely egybeesett a zeneiskola Fúvószenekarának 25 éves jubileumával.
Az ünnepnapot délután öt órakor az „55 év képekben és dokumentumokban” a zeneiskolai éveit és a 25 éves Fúvószenekar munkásságát bemutató jubileumi kiállítás nyitotta meg- természetesen a növendékek szép muzsikálásával egybekötve.
Az ünnepi köszöntőkre ezután került sor.
A város vezetősége nevében Szabóné Irházi Zsuzsanna- az önkormányzat közoktatási, kulturális, ifjúsági és bizottságának elnöke - méltatta az intézményt. Kiemelte szerepét a város életében, megemlítette a sok –sok hangverseny - élményt, mellyel a város lakóit számtalanszor megörvendezteti a zeneiskola. Néhány kedves, személyes emlék felidézése után (az iskola növendéke volt!), hivatalosan, örömmel közölte a jó hírt: a város továbbra is vállalja a zeneiskola fenntartását! - Szavait Kodály Zoltán idézetével zárta. A zene lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.”

Az a megtiszteltetés ért, hogy az iskola volt növendékei nevében köszönthettem iskolámat, összefoglalhattam mindazt, amit a város történelmi múltjával és a zeneiskola működésével kapcsolatosan fontosnak tartottam. Az emlékezést a volt növendékek későbbi „vallomásai”-ból” idézett részletek tették igazán hitelessé.
Azok a szellemi és zenei hagyományok, melyek szükségessé tették és teszik Nagykőrös város zeneiskolájának megalapítását és működését, a XIX. században indultak fejlődésnek.A „mezőváros” a „rangját” 1848 után, a később igen híressé vált Nagykőrösi Főgimnázium megalapításához és fenntartásához szükséges anyagiak megteremtésével alapozta meg , ezzel a város „iskolavárossá” vált.(A gimnáziumban tanított Arany János, - a tanárok közül hatan lettek Akadémiai tagok!)
A XIX. század második felében szerveződött gazdasági egyesületek az önképzésre, művelődésre is nagy gondot fordítottak: népszínműveket adtak elő, dalárdák működtek.
A XX. században tovább nőtt a város szellemi rangja, országos hírű intézményként működött a Református Tanítóképző. Keretei között kiváló zeneoktatás folyt, nagyszerű énekkarának Kodály Zoltán is komponált kórusművet.
Az 1950-es években az iparosodás további lendületet adott: a konzervgyárában fúvószenekar és énekkar alakult.
A zenei nevelés „beteljesülését” – a zeneiskola létrehozásának igényét - a város általános iskoláiban óriási fejlődést mutató énektanítás eredményei alapozták meg (a Kodály Zoltán és Ádám Jenő nevével fémjelzett koncepció eredményessége: a város iskoláiban országos hírű énekkarok működtek, rádiófelvételeken szerepeltek, stb.)
A zeneiskola 1951-ben szakszervezeti kezdeményezéssel alakult meg (5 tanár, 50 növendék).
1952-ben a ceglédi Állami Zeneiskola fiókintézményeként működött, majd 1953-ban önállóvá alakulva kezdte meg 55 éves történetét.
Épületet kapott, tanárokat neveztek ki a tanítási munka megkezdéséhez. Alapító igazgató: Szilvásy László
Alapító tanárok: Orosz Szeréna, Geszner Jenő, Szirmay Regináld, Hartyányi Dezső, Herczegh László, Biczó Kálmán, Kovács István, Bálint Ferenc, Dr, Nyíri Géza, Török István.
A következő években jött a tantestületbe Dr. Vecseri Zsigmond és Vecseri Zsigmondné, Simon István, Szabados László, és Németh László.
Munkájuk lelkes, szeretetteljes – időt, fáradtságot nem kímélő, kitartó és a zene iránt mindig elkötelezett volt. Növendékeiket nemcsak zenére tanították, hanem összetartották, családias légkörben nevelték, gondosan csiszolgatva személyiségüket, alapozva műveltségüket, zenei tudásukat.
Példamutatóan szerették a zenét- igényük volt az opera és hangverseny látogatás is. Szabadidejükben Budapestre vagy a környező városokba (Ceglédre, Kecskemétre) vitték növendékeiket hangversenyekre – vagy éppen opera-bérlettel látogatták a budapesti operaelőadásokat.
Tevékenységükkel meghatározták a zeneiskola feladatait, útját, céljait. Mércéjük magas volt, de mindig teljesítették!
1955-ben Bálint Ferenc tanár úr lett az intézmény igazgatója. „Az ország egyik legjobban működő, legfejlődőképesebb intézményét” vette át. (Idézet a Népművelődési Minisztérium „leiratá”-ból)
Vezetése alatt ívelt fel a zeneiskola munkája. Az egyre fejlődő tanítási munka mellett
- mint új igazgató- énekkarokat, zenekarokat hozott létre, szerepeltetett.
Bérletes előadásokat indított, melyeken népszerű műveket mutattak be (Erkel Ferenc: Hunyadi nyitány, Bartók Béla: Este a székelyeknél, Kodály Zoltán: Háry János stb.)
Rendszeresen hívtak művészeket koncertezni a zenei szakközépiskolákból-feledhetetlen estéket szerezve ezzel a város lakóinak.
Bálint Ferenc igazgató úr komponált is, többek között gyermekoperákat, melyek kőrösi bemutatói a zeneiskola egész növendékseregét megmozgatták és mindig nagy sikert arattak.-
A tanárok rendkívüli szorgalommal tanítottak és ugyanakkor állandóan képezték magukat.
A komoly szakmai munka eredménye egyre jobban megmutatkozott: a növendékek közül igen sokan választották a zenét hivatásul. Közülük nem egy országos hírű művész lett, de szép számmal vannak, akik tanárként viszik tovább (sokan éppen volt zeneiskolájukban) a zene iránti elkötelezettséget.
(Az évek során végzettek muzsikusokból - köztük világhíres művészekből - legalább 50-60 nevet lehetne felsorolni!)
A zenei pályát választó, majd zenetanári diplomát kapott volt zeneiskolai tanulók az 1963-64-es tanévben kezdtek „visszajönni” tanítani az intézménybe.
A tantestületben elindult egy generációváltás: a zeneiskola volt növendékeiből lett tanárok méltó kollégáivá váltak az első generáció zenepedagógusainak. Az 1970-es évek közepén a zeneiskola tantestületének már ötven százalékát a volt diákok alkotják!
Az iskola munkássága egyre színesebb: nem csak a városi szerepléseken érnek el szép sikereket, hanem az országos zenei fesztiválokon, versenyeken is. Az első nagy siker a Budapesti Kamarazene Fesztiválon a kamarazenekar szereplése.
Bálint Ferenc igazgató úr súlyos betegsége miatt az igazgatóságot 1985-ben Tóth Béláné Orosz Szeréna veszi át, majd Kiss István - művelődési ház igazgató és kiváló karnagy - lesz az iskola vezetője.
Mindketten megtartják az eddigi hagyományokat: működésük alatt az iskola ismételten sikereket ér el a pedagógiai és művészeti nevelésben, valamint a városi és országos szerepléseken. A tantestület és a tanulók családias, szeretetteljes légkörben dolgoznak továbbra is.
1986-ban Barna Elekné Módra Zsuzsa- az iskola volt növendéke nyeri el az igazgatói kinevezést. Vezetése alatt a tantestülettel egyetértésben „a tantermi műhelymunka helyett közös szakmai műhelymunka kialakítására” törekednek. Maneger típusú vezető, akinek a társadalmi változások miatt már sokkal jobban meg kell küzdeni az iskola létéért.
A zeneiskola tanítási területei kibővülnek. Csemőben, Kocséron, Nyársapáton is folyik már tanítás.
A kiváló szakmai munka mellett új színnel gazdagodik az iskola, az igazgatónő a tantestület nagyszerű munkájára alapozva egymás után alakítja ki az intézmény országos és külföldi kapcsolatait- kitágítva ezzel a tanárok, tanulók zenei és személyes látókörét.
Az együttesek megerősödnek, a fúvószenekar mellett megalakul a Big Band együttes, - Mazsorett csoport, Fuvola zenekar működik, majd újjászerveződik a Vonószenekar is.
Tovább növekszik a zenei pályára lépő növendékek száma.
1994-ben az iskola felveszi Weiner Leó nevét. Weiner Leó kiváló, európai hírű muzsikus volt. Neve kötelez. Az iskola bizonyított és ma is bizonyít, hogy méltó e név viselésére.
Az országos versenyeken egyre nagyobb számban vesznek részt a növendékek.
A tanárok és a tanulók, mellettük a szülők - együtt dolgoznak a sikerekért. Lelkiismeretesen, elkötelezetten munkálkodik mind az igazgatóság, mind a tantestület.
2003-ban az iskola elnyeri a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, valamint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezet által alapított
„A magyar művészetoktatásért” kitüntető címet.
2005/06-ban felújítják a zeneiskola épületét, így a tanítás már a 2006/07-es tanévtől esztétikusabb, méltóbb körülmények között folyhat.
A zeneiskola továbbra is a város zenei életének vezetője, szervezője. Minden megmozdulásban részt vesznek, legyen az általános iskolai, gimnáziumi, könyvtári rendezvény, Arany János Napok stb.
Pezsgő koncertéletet teremtenek Nagykőrösön, a növendékkoncerteken kívül kiváló művészek adtak és adnak hangversenyeket – ezzel építve és gazdagítva a város zenei műveltségét.
A 2007/08-as tanévben az Oktatási Minisztérium és az Oktatási Hivatal kezdeményezésére Minősítő Testület vizsgálja a zeneiskolák szakmai munkáját.
A Nagykőrösi Zeneiskola Kiválóan Minősített Iskola címet kapott - ezáltal szakmai elismertsége mellett jogosultságot szerzett a további normatív állami támogatásra.
Ebben a minősítésben már a sok fiatal tanár munkája is benne van. A tantestület építésében az igazgatónő „jó szeme”, elkötelezettségében az iskola alkotó légköre mindig pozitív szerepet játszik.
A Város Önkormányzata mindenben támogatja a zeneiskolát, de szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Ennek ellenére az iskola továbbra is fenntartásában működő intézmény marad – megtartván ezzel Nagykőrös „iskolaváros” hagyományát - természetesen sok kompromisszum árán.
Az 55 éves Weiner Leó Zeneiskola jelene tehát biztató. Eredményeiben ott élnek
volt igazgatói, tanárai, növendékei, a tantestület kiváló munkája, az igazgatónő, Barna Elekné nagyszerű menedzselése, a város és a szakma elismerése.
Mint minden iskolának, kemény harcot kell ma folytatni a jövőjéért. Miért akarjuk, hogy ez a munka tovább folytatódjék?
Erre a választ a volt növendékek személyes megnyilatkozásai adják meg (melyek Nagykőrösi Zeneiskola Évkönyvében olvashatók).
Hangsúlyozni kell, hogy a felsorolt „történelmi” emlékek elhívatott, eredményes munkát mutatnak. Ugyanakkor tudni kell, hogy a zenetanításban, egy zeneiskola eredményességében nem a „sorolható” tények jelentik elsősorban az eredményt, a döntő az, ami a tanulókban formálódott, alakult- formálódik, alakul jelenleg is. Nézzük meg erről az oldalról is az iskola tevékenységét!
Az ünnepi köszöntő következő részében idézetek hangzottak el a volt növendékek visszaemlékezéseiből.
(Ez a cikk második részében, a Parlando következő számában olvasható)
A megemlékezés jókívánságokkal zárult:
„Kívánom a Nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola igazgatóságának, tantestületének, tanítványainak, Nagykőrös város vezetésének, hogy tudjanak örülni az elődökkel megtett 55 éves életútnak! Érezzék, becsüljék e munka eredményeit! Higgyenek abban, hogy a tanítványok százai továbbviszik a zenei, művészeti nevelés fontosságát ..” a zene mindent túlél, fennmarad (Leonard Bernstein)!
Kívánom a zeneoktatásnak, hogy legyen „évelő virág” – amely át tudja vészelni a telet”- (idézet Ordasi Péter tanár úrtól)-
Kedves iskolám, további sok-sok sikeres évet!”
A köszöntések után az iskola igazgatónője. Barna Elekné szavai zárták az ünnepséget
Kiemelte, hogy szeretettel, tisztelettel gondolnak az iskola alapítóira, bíznak abban, hogy munkájuk méltó folytatása az iskola értékteremtő és értékmegőrző hagyományainak.
Értékelte a jubileumi rendezvénysorozat programjait, melyek város-szerte nagy sikerrel zárultak.
Köszönetet mondott a város vezetőinek a támogatásért.
Megköszönte a növendékek szüleinek a bizalmat, a segítő-munkát.
Végezetül a tantestület áldozatos, kitartó tevékenységét, hitét, optimizmusát említette- meggyőződéssel vallva, hogy csak együttgondolkozó, együttdolgozó csapatmunkával lehet eredményeket, értéket teremteni.
A köszöntők között zenei műsorszámok hangzottak el az iskola tanárainak előadásában, mely az egész rendezvényt színessé, bensőségessé „varázsolta”.
A jubileumi ünnepség végén elbúcsúztatták az iskola nyugdíjba vonuló tanárait, dolgozóit.
Az igazgatónő megosztotta örömét a hallgatósággal, mert az iskola kitüntetése után Hartyányi Mária tanárnő is megkapta a „Művészetoktatásért” plakettet.
Az ünnepség vendégei emléklapokat, emlékplaketteket kaptak. Az összejövetel közös fotózással, majd állófogadással zárult.
Gratulálunk az 55 éves zeneiskolának!
55 éves a nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola II.
Az előzőekben megismerkedhettünk az iskola rövid történetével, pedagógiai és művészi eredményeivel.
Említettük, hogy ma minden iskolának kemény harcot kell folytatni a jövőjéért.
Miért szeretnénk, ha a zenei nevelés továbbra is kiemelt feladatot jelenthetne?
Mi tanárok, a szakmai érveket fel tudjuk sorakoztatni- hitünkkel, meggyőződésünkkel, munkánkkal ezeket hitelessé is tudjuk tenni.
A leghitelesebbek azonban volt növendékeink véleménye - akik életútjuk során tapasztalják, hogy mit jelent számukra a zeneiskolai tanulás és a zene szeretete.
A visszatekintés aspektusából nem szokták vizsgálni - vagy csak nagyon ritkán – a zenetanulás (zenei nevelés) eredményességét. Sokan azon a véleményen vannak, hogy igazán nem is lehet tapasztalati úton egy eredményesség-mérést elvégezni. Ma már van „kimeneti követelményrendszer” – ezzel mérhetünk…
Nos, szeretném egy kicsit az ezen meggyőződést vallókat elgondolkoztatni álláspontjukról!
Valóban csak a „kimeneti követelmények” mérhetik eredményességünket? Csak a „tudás” fontos? Mi az, amit a zeneiskola ezzel együtt is tud – és tudott adni tanulóinak?
A kérdések megválaszolásához Nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola Évkönyvében megjelent, a zeneiskola volt növendékeinek visszaemlékezéseiből, „értékeléseiből” „közvetítek” egy csokorra valót- néhány (- utólag és szubjektív-) témakör szerint csoportosítva:
Iskoláról, zeneiskoláról…
„Amikor az ember koptatja az iskolapadot, keveset töpreng azon, mit is jelent neki az iskola. Csak később veszi észre, hogy az ott töltött éveket, az emlékeket egy életen át viszi magával, és egy-egy mozdulatában, szavajárásában és szokásaiban egy régi tanára „él tovább”-
Úgy gondolom, egy iskola minősége tanítványai emberi és szakmai életútjának sikerében mérhető. Bátran állíthatom, hogy az itt megszerzett tudás meghatározója volt sokunk sorsának alakulásában. Kívánom, hogy az utánunk jövők hasonlóan eredményesen végezhessék munkájukat”-
„Mit is jelentett a zeneiskola? A zeneóvodásnak a szülői kötődést, a csodák palotáját, a kamaszodó kisdiáknak a barátokat, az érzelmi töltekezést, a gimnazistának a menedéket, a megtartó erőt, a visszaszerzett önbecsülést, a kibontakozást. Mindezekért hálát és szeretetet érzek a tanárok iránt és köszönöm, hogy egy nagycsalád tagja lehettem”-
„Munkára, a munka becsületére neveltek bennünket és az alkotó emberi értékrend tiszteletére. Vallották, hogy az eredményért keményen meg kell dolgozni. Tudták, hogy milyen nagy közösségformáló ereje van a közös munkának..”-
„A zeneiskola a második otthonom”-
„Az, hogy valaki zeneiskolás, a mi időnkben „rangot” jelentett – kicsit többnek érezhettük magunkat az átlagnál.”-
„Igazi zenei légkörben éltünk, nem csak saját tanárainkkal tartottuk a kapcsolatot, hanem bemehettünk társaink óráira is - sokszor elbeszélgettünk a többi tanszak tanáraival”-
„Az alapítás már maga egy csoda - hiszen az ország első zeneiskolái között hozták létre. Nem azzal foglalkoztak, hogy mibe fog kerülni, hanem azzal, hogy Nagykőrös fiataljainak jár a zenei nevelésben való részvétel lehetősége. Én is ott tanultam. S az volt ám a tanári kar!….. „ (felsorolja az alapító tanárokat).-
„Kívánom, hogy a zeneiskola az idők végezetéig működjék és segítse a szülőket abban, hogy gyermekeik tiszta szívű, és jó ízlésű zenét szerető emberekké formálódjanak.”-
(Zenéről…)
„Itt szerettem meg a zenét, miközben rájöttem, hogy csak kitartó munkával lehet eredményt elérni!-… megtanultam figyelni a másikra egy-egy négykezes előadása közben..”-
Mély zeneszeretetre neveltek bennünket…”-
„Az alapos és következetes munkának az lett az eredménye, hogy megszerettük a zenét”-
„A zene számomra a közösséghez tartozás Ilyen közösség Barna Elek (Jaj, de furcsán hangzik ez így, hiszen a mi zene - családunkban mindenki Lexi bácsinak hívja!) vezette fúvószenekar….”-
„Nem lehet ezeket az élményeket elfelejteni. Minthogy a közös pesti kirándulásokat (Opera, Erkel Színház, múzeumok…) , az izgalommal teli, mégis jó hangulatú tanszaki és egyéb szerepléseket, a tanárok kedvességét, odaadó munkáját, és köztük a gyerekek közt kialakult barátságokat sem, melyeket a Zeneiskolának köszönhetünk és melyek észrevétlenül beépültek az életünkbe. Remélem, minél többen leszünk, akik ezekből táplálkozva éljük életünket és ellentétben a mai világgal – nem a teljesítményre, anyagiakra koncentrálunk, hanem az emberre, az emberi kapcsolatokra, a művészi értékekre.”-
„És ekkor ebben a vidéki kisvárosban egy zenetanár hosszú és elmélyült előadásba kezdett a „hatokról” …és végül eljutott Artur Honeggerhez… Feltette egyik féltett kincsét a lemezjátszóra… a Pacific 231 című zeneművet. Megdöbbenve hallgattam végig a darabot. Nem gondoltam volna addig, hogy valaki képes és mer ilyen zenét csinálni!… Előadást hallgattunk meg, hogy mi is a modern zene, mennyiben más és azonos a régivel. –.. Elkerültem Kőrösről , Pesten éltem, rendszeresen jártam koncertre.
Úgy 15 éve, de lehet már 20 is.. felhívott egy barátnőm és közölte .. Kocsis Zoltán és társai el fogják játszani Eric Satie 24 órás zongoradarabjait felváltva több zongorán Vexation címmel. Először nem tudtam, hol… hallottam ezt a nevet. ..Igen ez az ember volt a hatok vezetője .. akiről oly lelkesen beszélt sráckoromban Bálint Feri bácsi..”
„Megtanultuk érezni a zenét, nemcsak hangjegyeket játszottunk, hanem érzéseket. Azt hiszem ennél nagyobb lelki töltést sehol sem kaptam.” –
„Szívesen gondolok vissza arra a mozgalmas zenei életre, amely Bálint Ferenc igazgató Úr vezetése idején volt. Ott lehettünk minden Kamarazene Fesztiválon, zenekari bemutatón… Ezek csodálatos élményt jelentettek.”-
„A zene akár énekszóval, akár hangszerrel kísért formájának művelése része mindennapjainknak s gyermekeink nevelésében is elválaszthatatlan társként jelen van. Gyermekeim számára - remélem- legalább ilyen meghatározó élményt ad a zeneiskolában töltött idő!” -
(Tanárokról…)
„Milyenek voltak tanáraim? Márta néni, Szerénke néni a tolerancia, a kedvesség, a mosoly élő megtestesítői. Mindig megértéssel ösztönözték növendékeiket és észrevétlenül motiváltak, differenciáltak. Hogyan? Igen egyszerűen. Aki nagyon tehetséges volt az a maximumot kapta és a maximumot kellett, hogy nyújtsa. Akinek az adottságai szerényebbek voltak, az is egy életre szóló zenei és emberi találkozás élményét kapta…”-
„Bálint Feri bácsi… még biztosan vannak, akik emlékeznek Rá. Szigorú, céltudatos ember volt… jó pedagógus és főleg olyan ember, aki a város kulturális életében meghatározó volt.
„Bálint Ferenc igazgatóm, zongora és szolfézs tanárom volt. ..Hallatlanul dinamikus , harsány, lángoló és szikrázó egyéniség volt.”-
„Lehet-e elfelejteni Herczegh Laci bácsi mosolygó, melegséget sugárzó tekintetét? Kamarazene óráin a legszebb muzsikákat ismertük meg..”-
„Lehet-e elfelejteni Hartyányi Dezső bácsi lágy, haragudni soha nem tudó hangját,
Geszner Jenci bácsi kedves humorát?..-
„Geszner Jenci bácsi tudása rendkívüli és csodálatra méltó volt számomra. … Nagyon sokat beszélgetett velünk a zenei formálásról, gondolkozásról,
az előadóművészetről….”-
„Szakmai fejlődésemet, gondolkodásomat Hartyányi Piroskával, Németh Margittal, Pólus
Lászlóval, az akkori fiatal tanárokkal, akik a barátaim voltak- folytatott beszélgetések jelentősen befolyásolták”-
„Akikre mindig nagy szeretettel gondolok, azok Dr, Vecseri Zsigmond és felesége, Márta néni… Mindenkihez nagy szeretettel közelítettek, mindenkit képességeinek, tehetségének megfelelően oktattak. Megkeresték a tanítványokban, ami értékes, azt, amiben jó, és azt igyekeztek fejleszteni. Talán az volt a legfontosabb, hogy embernek nézték a reájuk bízott gyerekeket- nemcsak tanítottak, hanem neveltek ….Magam nem lettem muzsikával rendszeresen foglalkozó- de azt, hogy zenét kedvelő és talán egy kicsit értő ember lett belőlem, nekik köszönhetem”-
„Számomra két ember volt a támpillére ezeknek az éveknek: Piroska néni (Hartyányi Mária.) és R Zsuzsa néni (Reininger Zsuzsa). Azonban azt a szeretetteljes és tevékeny légkört, mely áthatotta a zeneiskola falait, természetesen a többi kiváló tanár munkája és segítőkészsége is megteremtette, akikről most részletesen nem írok, de akikre a mai napig is szeretettel gondolok. …”-
„Piroska néniről: Kifinomult hallása, aprólékos, minden részletre kiterjedő munkája, magasfokú igényessége, önzetlensége és gyermekszerető lénye örökre nyomot hagyott bennem, mely nemcsak a tanításomra, de az élet minden területére hatással van.”-
„ Kovács István tanár úr szolfézst tanított, de a csodát művelte. Személyiségéből áradt a zene és a gyerekek szeretete. Az órái színesek, élvezetesek voltak. Ha leült a zongorához varázsolt és elbűvölt.. Egyéniségének könnyedsége, műveltsége, kedvessége és zeneszeretete példává lett előttem…”.-
„A hangszeres órák mellett a szolfézs óra volt az elméleti ismeretek elsajátításának színtere. Különlegessége az volt, hogy óráról- órára összegyűltek a város minden iskolájából az azonos életkorú diákok. Szabados László tanár úr, Németh Laci bácsi, Tóth Guszti bácsi tanította a szolfézst ebben az időben. A nagyok már Bálint Ferenc igazgató Úrhoz voltak beosztva, Valóságos kórust alakított a csoportból lendületesen improvizálva hozzá a zongora kíséretet”
„Szolfézsóráinkon Szecsei Anikó tanárnő irányításával a közös éneklés bámulattal töltött el…Rendkívüli szeretettel vettek körül, vigyáztak ránk. Mély zeneszeretetre neveltek bennünket…”-
„Szeretettel gondolok Pálfi Lujza tanárnőre, aki megismertette velem a szolfézs alapjait. Hatalmas lelkesedéssel és jókedvvel tanított… örömmel mentem társaimmal a szolfézs órára…Az alapos és következetes munkának az lett az eredménye, hogy megszerettük a zenét.-
A nemzetközi találkozókról:
„Ezeknek az eseményeknek a meghatározó mozgatója a Barna házaspár, akik fáradhatatlanul szerveznek, pénzt szereznek, gyakorolnak, fellépnek … Szívügyük a gyerekek szolgálata”
„.. Emlékszem az első külföldi utunkra- ez volt az első motivációm arra nézve, hogy noha a zene egyedülálló kommunikációs csatorna, emellett nyelveket tanuljak!” -
„ Ez volt 12 évesen az első külföldi utam., nyelvtudás nélkül…Motivációk, amelyek hatására később a zene nyelvén túl tolmácsként is közreműködhettem ezeken az utakon”-
„Hogy milyen maradandók is a zene által kötött kapcsolatok:… a szállást már egy-egy ismerős „testvérzenekar” családjai nyújtották számunkra”.-
„…Élmények, hogy milyen is az, amikor 5-10 féle nemzetiségű fiatal zenész ülhet egy zenekarként a színpadon (kommunikációs problémák nélkül, hiszen a karmesteri pálca üzeneteit és a kottát mindenki ugyanazon a nyelven- a zene nyelvén –olvasta).”
Eddig az idézetek! Azt hiszem nem kell magyarázat!. Megfogalmazzák zeneoktatásunk „egészét”!
Csak a tanulságokat kell levonnunk- és kicsit irigykedve gondolnunk a nagykőrösi zeneiskolára, hogy így értékelik a volt növendékei!
Kedves 55 éves Zeneiskola, nagyszerű ötlet volt megkérdezni a régi tanítványokat! Gratulálunk munkátok eredményességéhez!
25 éves a nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola Fúvószenekara
Jubileumot ünnepelt az iskola Fúvószenekara. Nagykőrösön. Az Arany János Művelődési Központban születésnapi Gála hangversenyen találkoztak a régi zenekari tagok: édesanyák, édesapák, egyetemisták, középiskolások és ismét együttmuzsikáltak.
A zenekar úttörőzenekarként alakult Barna Elek tanár, karnagy vezetésével. Igen hamar kivívta rangját, fellépései nemcsak a városban arattak méltó sikereket, hanem sok szép külföldi szerepléssel is gazdagodtak.
A találkozó egyszerre volt felemelő, örömteli és szomorú, hiszen a zenekarnak ez volt az utolsó szereplése!
Barna Elekné igazgatónő megnyitója után a színpadra vonuló együttest hatalmas „tapsvihar” köszöntötte.
Műsoruk első részében Pécsi József zeneszerző „Vadászharsona” c. műve után régi úttörőindulók szerepeltek, majd a „mazsorett” korszak dalai, indulói csendültek fel.
A műsorblokkok között először Dr. Makai Katalin - volt művelődési osztályvezető - méltatta a zenekar eredményeit, emlékezve többek között a „Nagykőrösi Tavasz” rendezvényeire. Vitéz Kiss János - Nagykőrös volt polgármestere- meghatóan idézte fel egy-egy külföldi utazás nagysikerű hangversenyét.
A műsor további részében a zeneművek között emlékek, vallomások hangzottak el . Megtudtuk, hogy 14 fesztiválon vett részt a zenekar önerőből (!), szülői támogatással.
Béres Károly – a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola nyugdíjas igazgatója - a műsor után így nyilatkozott: „Nagy öröm volt részt venni ezen a hangulatos, szép rendezvényen. Az elhangzott értékelő szavakat Debussy idézettel egészítem ki: „A zene birodalma ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér” – Szeretném idézni Kodály Zoltán szavait is: „Szeretném figyelmeztetni az ország vezetőit, hogy a kiművelt agy műveletlen szív nélkül sok gonoszságra is felhasználható!”-
A jubileumi hangversenyen a zenekar lelkesen, kiválóan muzsikált. A tagok köszönetképpen emléklapot és plakettet kaptak.
A közönség szünni nem akaró tapssal fejezte ki kívánságát: szeretné, ha a 25 éves együttmuzsikálás a jövőben is folytatódhatna!