50 ÉVES A NAGYKŐRÖSI WEINER LEÓ ZENEISKOLA
Részlet az "Ötven évünk" című könyvből
A Weiner Leó Zeneiskola 2003. április 26-án, a Magyar
Mûvészetoktatás Napján nagyszabású ünnepség
keretében emlékezik meg az iskola fennállásának ötvenedik
évfordulójáról. Sajnos, nincs számszerû adatunk
arról, hogy ez alatt az idõ alatt rövidebb-hosszabb ideig
hány nagykõrösi gyermek vagy ifjú tanult az intézményben.
Csak annyit tudunk, hogy sok. Ezért érthetõ, hogy
sokunkban ébreszt kedves emlékeket az évforduló. Lehetetlen
feladatra vállalkoznánk, ha át akarnánk tekinteni
az eltelt ötven évet, helyette csak szemezgetünk az elmúlt
idõszak eseményeibõl.
Kodály Zoltánnak az az óhaja, hogy „legyen a zene
mindenkié", az ötvenes évek elején kezdett beteljesedni
Magyarországon az állami zeneiskolai hálózat kiépítésével.
Vállalkozó szellemû, zeneszeretõ tanárok kezdeményezték
a falusi, városi zeneiskolák megalapítását.
Nagykõrösön a zeneoktatás addig egyet jelentett a tanítóképzõben
folyó ének-, zenetanítással, kórusmunkával,
kiegészítve egy-két magántanárral, akik fõleg zongorázni
tanították a város tehetõsebb, zeneszeretõ gyermekeit.
A háború után 1951-ben elõször a szakszervezet
kezdeményezte az intézményes zeneoktatást, megnyitva
a mûvelõdési házban öt tanárral és ötven növendékkel
a szakszervezeti zeneiskolát, amely a következõ évben
a ceglédi zeneiskola fiókintézménye lett.............